Elsőfokú ítélet három rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt

A Mohácsi Járásbíróság a 2020. szeptember 15-én megtartott tárgyaláson B. J. A. elsőrendű vádlottat 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónap börtönre és 4 évi közügyek gyakorlásától eltiltásra, míg B. S. másodrendű vádlottat 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év börtönre és 4 évi közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. Emellett B. J. A. elsőrendű vádlottat eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlottak a vádbeli időszakban házastársak voltak. Az elsőrendű vádlott asszony 2011 decemberétől nevelőszülői tevékenységet látott el, melyben házastársa, a másodrendű vádlott a szabadsága alatt helyettesítette.

A 2005-ben született kk. T. K. sértett kisfiú, mint nevelésbe vett gyermek 2011. december 20. napjától, míg a 2010-ben született kk. B. K. és a 2011-ben született kk. B. J. sértett kislányok, ugyancsak mint nevelésbe vett gyermekek 2012. október 15. napjától kezdődően az elsőrendű vádlott gondozásába kerültek és a vádlottak mohácsi házában nevelkedtek, ahol a vádlottak a két közös kiskorú gyermeküket is nevelték.

A vádlottak a három kiskorú sértettet mohácsi lakóhelyükön 2016 augusztusa és 2017. június 9. napja közötti időben az alábbi magatartásukkal érzelmileg elhanyagolták, könyörtelen és sanyargató bánásmódban részesítették; érzelmileg, egzisztenciálisan kisemmizték; érzelmileg hideg, rideg és saját kényelmi szükségleteiknek megfelelő nevelési módjukkal fizikailag, emocionálisan és anyagilag kihasználták.

A vádlottak a három kiskorú sértettet szolgasorban tartották, illetve velük rendszeresen nem az életkoruknak megfelelő munkát végeztettek, így például rendszeresen kk. T. K.-nak és kk. B. K.-nek kellett maró hatású anyagokkal, vegyszerekkel, védőfelszerelés nélkül a házban található fürdőszobát és mellékhelyiséget takarítani.

Ezen túlmenően a vádlottak kk. T. K. sértettet a családon belüli „alja munka” elvégzésére is kényszerítették, ezáltal őt önértékelésében rendszeresen megalázva és lealacsonyítva: neki kellett a vádlottak saját gyermekei után a WC-t lehúzni, illetve a házhoz tartozó udvart minden reggel, még az iskolába indulása előtt felsöpörni és a kutyapiszkot összeszedni. Ezen kívül ő vásárolt be minden reggel az egész család részére még az iskolába indulás előtt. Amennyiben kk. T. K. a rá bízott feladatokat nem a vádlottaknak megfelelő módon végezte el, különböző büntetésekben részesítették, így például előfordult, hogy fakockákon kellett térdelnie vagy nem engedték meg, hogy az édesanyjával telefonon kapcsolatot tartson.

A vádlottak saját maguk és gyermekeik részére bőségesebb, minőségibb étkezést és élelmezést biztosítottak, mint a sértettek részére. Emiatt a sértettek rendszeresen éhesen érkeztek az iskolába és az óvodába.

A vádlottak a sértett gyerekeket szakadt, nem az évszaknak és az időjárásnak megfelelő ruházatba öltöztették, mely miatt a sértett kislányok hűvösebb időszakban állandóan átfagyva érkeztek meg az óvodába.

A vádlottak a kiskorú sértettek személyes higiéniájáról való gondoskodási kötelezettségüknek sem tettek eleget: a sértettek nem tisztálkodhattak a vádlottak fürdőszobájában, hanem egy lavórban kellett egyedül tisztálkodniuk, és még erre sem került sor napi rendszerességgel.

A fentieken túlmenően a vádlottak a kiskorú sértettek megfelelő érzelmi fejlődését sem biztosították: ünnepi alkalmakkor kizárólag a saját gyermekeiket ajándékozták meg, illetve a sértettek iskolai, óvodai programokon – pl. farsang, kirándulás – való részvételét nem engedélyezték. A vádlottak és gyermekeik továbbá a sértetteket gúnynevekkel illeték, és őket nem keresztnevükön, hanem kizárólag e gúnyneveken szólították. A vádlottak a kiskorú sértetteket részben különböző eszközökkel – seprűvel, nadrágszíjjal –, részben puszta kézzel rendszeresen bántalmazták is, majd több napig nem engedték őket iskolába, illetve óvodába, nehogy fény derüljön cselekményükre.

Ilyen tettleges bántalmazásra került sor 2017. június 8-án is, amikor a másodrendű vádlott a mohácsi lakóhelyükön egy bottal megütötte kk. T. K. jobb felkarját és bal alkarját, mert a sértett kinézett a ház kapuján. Másnap kk. T. K. osztályfőnöke észrevette a gyermeken a bántalmazás nyomait és azonnal értesítette a gyámhatóságot. Azóta a kislányok más nevelőszülőnél, a kisfiú pedig gyermekotthonban nevelkedik. Az elsőrendű vádlott nevelőszülői jogviszonyát 2017. június 12. napján azonnal hatállyal megszüntették.

A vádlottak a fenti magatartásukkal a felügyeletük alatt álló három kiskorú sértett neveléséből, gondozásából eredő nevelőszülői kötelezettségeiket súlyosan megszegték, és ezzel mindhárom kiskorú sértett testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődését súlyosan veszélyeztették.

A vádlottak és védőjük fellebbezést jelentettek be az ítélet ellen elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése végett, az ügyész három napot tartott fenn a jogorvoslati kérelem esetlege bejelentésére, így az ítélet nem jogerős.

Dr. Barkaszi Attila
sajtószóvivő
+36-30-990-4247
barkaszia@pecsit.birosag.hu